Katona Tamás emlékére

Dr. Katona Tamás

Katona Tamás

(1932-2013)

 

Július 23-án kísértük el a Farkasréti temetőben utolsó útjára Katona Tamás történész barátunkat.

 

A történész kifejezés nem teljesen állja meg a helyét, hiszen egyetemi tanulmányait 1950 és 1955 között végezte az ELTE könyvtár–magyar–arab szakán és a rendszerváltásig könyvtárosként, szerkesztőként, műfordítóként dolgozott. Ennek ellenére az egyik legismertebb, legkeresettebb, legnépszerűbb történészként tartották számon, amit önképzéssel és széleskörű érdeklődésével ért el. Hihetetlen klasszikus zenei gyűjteménye volt, s ugyanilyen szenvedéllyel gyűjtötte az 1945 előtti magyar filmeket is. Valóságos élő lexikonja volt a két világháború közötti magyar filmművészetnek és színészetnek, de ugyanígy képes volt bármikor felmondani a gothai almanachot vagy a második világháborús német csatahajók elnevezéseit és típusait. Minden érdekelte, ami a kultúrával összefügg, s szinte nem volt a humán tudománynak olyan ága, amelyhez ne tudott volna hozzászólni, s amelyről ne lehetett volna őt kérdezni. De szíve csücske, az igazi kutatási területe a magyarországi 1848-49-i forradalom és szabadságharc időszaka volt. E nekrológ írójának akár előadásait hallgatta, akár baráti magánbeszélgetést folytatott vele mindig az volt az érzése, hogy személyesen ismeri 1848/49 híres nagy hőseit és „névtelen” kisembereit, akik mind a hazáért harcoltak. Kérem, tekintsen el a kedves olvasó dr. Katona Tamás életútjának, tevékenységének, politikai és társadalmi szerepvállalásának, érdemeinek és érdemrendjeinek (összesen négy elismerést kapott életében) ismertetésétől, hiszen azok olvashatók a lexikonokban és az interneten is, inkább személyes emlékeket osztanék meg. Tamást még 1996-97 táján ismertem meg, akkoriban lettem a Kossuth Szövetség alelnöke. Tamás pedig a Görgey Kör elnökségi tagja volt, később pedig elnöke. Szövetségünk elnöke hívta meg őt valamelyik rendezvényünkre. Először szorongva indult a beszélgetés, féltem, hogy felvetődik az úgynevezett Kossuth-Görgey történelmi vita, amelyben vele szemben nem éreztem magam vitaképes partnernek. Fel is vetődött, de Tamás laza kézmozdulattal és elegáns finom humorával elintézte annyival, hogy ezt a történészek találták ki, erősítették fel, azért, hogy az elmúlt 150 évben legyen miből megélniük. Később város- és emlékhely védőként, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagjaként aktív és harcos szerepet vállalt a rossz állapotú Kossuth Mauzóleum felújításában. Katona Tamást a katonai hagyományőrzők is jól ismerték, és ezt viszont is elmondhatjuk: aki néhány évet lehúzott a hagyományőrző seregben, előbb utóbb összebarátkozott vele. Ezt tanúsíthatják lengyel légiósaink is. Sokukat már messziről üdvözölte. Szerette a lengyeleket és mondanom sem kell, ismerte a lengyel történelmet, különösen a magyar-lengyel közös történelmet. Talán nem véletlenül lett 2000-ben Magyarország varsói nagykövete... 2002-ben hazatérve újból csatlakozott a hagyományőrzőkhöz, s 2012-ig rendszeres szónok-előadó volt az egyhetes Tavaszi Emlékhadjárat rendezvénysorozat egy-egy helyszínén. Ugyanolyan lelkesen beszélt Szentmártonkátán 40 ember előtt, mint Nagykátán, vagy az isaszegi csatatéren 4-5000 embernek. Igazi humanistaként megbecsülte hallgatóságát, az embert, aki figyel rá. És becsülte az egykori ellenséget is, aki halála után már nem ellenség. Talán 2003-ban lehetett, hogy a Tavaszi Emlékhadjárat záró rendezvénye, a városi felvonulás, ünnepi beszédek, koszorúzás és csatabemutató után, amikor mindenki már alig várta a babgulyást, a sört, meg a népzenét, még feltette a kérdést: ki jönne el vele leróni a tiszteletet az ellenség parancsnokának, a váci csatában elesett osztrák Christian Götz tábornok sírjánál. Természetesen mentünk hiszen ahogy mondta, a sebesült tábornok életét a lengyel légió orvosa próbálta megmenteni , de Tamás minden cserkész ismeretére szükség volt, hogy a váci régi temető elgazosodott sírjai között ráleljünk a tábornok sírjára. Persze nem csak mi mentünk hívására, hanem ő is jött, amikor Óbuda-Békásmegyer Lengyel Kisebbségi Önkormányzata nevében hívtuk előadásra, amely máig emlékezetes számunkra, akik ott voltunk. Tamás szerette a lengyeleket és ők is szerették Tamást. Az életében kapott négy elismerés közül az egyik a Lengyel Köztársaság Érdemrendjének nagykeresztje volt. Amikor két évvel ezelőtt rosszul lett a Katyńi Mártírok óbudai emlékművénél tartott megemlékezés közben, érdeklődésemre laza kézlegyintéssel, elegánsan a vérnyomására hivatkozva elbagatellizálta állapotát. Utána, ha telefonon felhívtam, vagy ha valakinek bemutatkozott, csak annyit mondott: „…néhai Katona Tamás vagyok.”

 

Ő már érezte, mi még nem tudtuk, hogy több Tavaszi Emlékhadjáratot nem fog velünk végigharcolni.

 

Nyugodj békében öreg huszár!

 

 

 

Máté Endre

 

a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület parancsnoka,

 

Óbuda-Békásmegyer Lengyel Nemzetiségi Önkormányzatának alelnöke

 

 

 

 

 



 



 

Share
Powered by Enter Logic
Bejelentkezés

Login

Username
Password
Remember Me

Regisztrálás

Fields marked with an asterisk (*) are required.
Name
Username
Password
Verify password
Email
Verify email